Csigabiga, ne gyere be
A csigákat leginkább a gyerekek kedvelik, a felnőttek, különösen, ha a kertjükben találkoznak vele, már kevésbé. A házatlan, vagy meztelen csigák különösen népszerűtlenek, és nem véletlenül. Mit tehetünk, ha csigák tépázzák a veteményt?
A csigák elsősorban a kerti növények szárát, leveleit rágják, de ott is nyálkás nyomot hagynak, ahol csak átvonulnak, ami nem gusztusos látvány. Mindenféle csiga ellen érdemes védekezni, de a meztelen csiga sokkal falánkabb, és – főleg ha elszaporodik – már jelentős károkat tud okozni. A mindenki által ismert és gyakori éti csiga védett, ezért célszerű csak egyszerűen kitenni a kertből, távolabb szállítani a haszonnövényeinktől, a meztelen csigák azonban kifejezetten kártékonyak, ezért a többi kártevőhöz hasonlóan amint megjelennek, célszerű ellenük védekezni.
A „háztáji” módszerek is beváltak a meztelen csigák ellen; ha közlekedési vonalaikra hamut, tojáshéjat, meszet vagy műtrágyát szórunk, és ezeken áthalad a csiga, hamarosan elpusztul, de távol tartja a leszórt apró, hegyes kőzúzalék, kávézacc is. Sokaknak bevált a konyhasó is erre a célra, de az a növényeknek, talajnak is kifejezetten ártalmas, ezért ne használjuk. A csigák a sört is szeretik, de sokak szerint élesztő és víz keveréke is hatásos. Ha levágjuk egy PET palack felső részét, esetleg egy befőttes üveget és beássuk a földbe, hogy csak 1-2 centi lógjon ki belőle, majd beletöltünk 2-3 dl sört és ugyanennyi vizet, reggelre sok csigát találunk majd.
Az is hatékony, ha kiteszünk egy nedves textilt vagy sötétebb anyagot, ami alatt az egyébként éjjel aktív meztelen csigák meghúzódnak nappalra, és innen gyűjtjük össze a kártevőket. A másik lehetőség, hogy sötétedés után, lámpával, gumikesztyűben indulunk vadászatra. Nem könnyű kérdés, hogy mit tegyünk az összegyűjtött, még élő csigákkal. Ha csak az árokpartig visszük ki őket, onnan hamar visszatalálnak, az erdőszélre pedig kevesen zarándokolnak el néhány csiga kedvéért, ráadásul a meztelen csiga ott sem feltétlen hasznos.
A csigák ellen védekezhetünk gyári csigacsapdákkal, illetve csigaölő szerekkel is, de utóbbiakról nem árt tudni, hogy a leghatékonyabb, metaldehid tartalmú fajták a gerincesekre is mérgezőek. Ezért ha a kertben van szabadon élő háziállat, vagy megfordulhat kisebb gyerek, ezeket ne használjuk. Semmiképpen ne szórjuk fogyasztásra szánt élelmiszer (retek, répafélék, saláta, stb.) közé sem, még akkor se, ha ezek a növények a csigák által gyakran látogatottak.
A csigaölőszert, vagy a már említett meszet, hamut stb. ne szórjuk erősen átnedvesedett talajra és lehetőleg ne öntözzünk egy-két napig, ha nem feltétlen szükséges. Esetleges eső, vagy öntözés után a kezelést meg kell ismételni, ha még mindig maradtak, vagy folyamatosan telepednek be a csigák. Az útjukba kiszórt érdes felületű anyagokat használhatjuk nedves talajon is és öntözhetjük is, de ügyelni kell arra, hogy azok ne süllyedjenek el a talajba.
Nagyon hatékony viszont, ha tyúk, kacsa, cickány, béka vagy sün él a kertben, ezek összeszedik, kordában tartják a csigákat. Az indiai futókacsa annyira hatékony ellenük, hogy még bérirtást is vállalnak vele, ma már a fajta és a szolgáltatás hazánkban is elérhető. Pusztítja a csigát a vakond is, de egyúttal a kertnek sem barátja. Aki azonban nem tart háziállatot, kénytelen lesz a fenti módszerek egyikéhez fordulni, hogy a nagyobb bajt megelőzze. Egy csiga egyszerre több száz petét rak, ezért számuk egy nyár alatt akár exponenciálisan növekedhet!